Másfél évtizede, 2000. januárjának végén öntötte el a cián a Tiszát és mellékfolyóit,a katasztrófának azóta sincs kézzelfogható következménye. A magyar kormány tehetetlenkedését látva a PM az Európai Parlamentben tesz lépéseket a hasonló természetpusztítások megelőzése és a verespataki ciános aranybánya megnyitásának megakadályozása érdekében.

Százezer tonna cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz, a határértéket 180-szorosan meghaladó méregkoncentráció, a vízi élővilág 90 százalékának pusztulása az érintett folyószakaszon, 40 kilométer hosszan elnyúló ciánfolt a Tiszán, évekre ellehetetlenülő viziturizmus és halgazdálkodás, tízmilliárdos nagyságrendű, máig megtérítetlen kár – ez a tiszai ciánszennyezés mérlege. A katasztrófa mérete egyedülálló a régióban, a felelősségrevonás és a károk megtérítése azonban elmaradt.

A kormány nem törődik az Európai Bizottságnak a cianidos bányászati technológia betiltását elutasító álláspontjával, nem tesz érdemi lépéseket a verespataki aranybánya megnyitásának megakadályozásáért, saját környezetvédelmi és vízügyi intézményrendszerét pedig fölszámolja. 

A PM az Európai Parlamentben szabályozási javaslatot készít egy kötelező környezeti felelősségbiztosítási rendszer európai bevezetéséért, az uniós jog adta összes lehetőséget kihasználjuk a verespataki bányanyitás blokkolása érdekében, idehaza pedig fellépünk a vízügy további szétverése és a környezetvédelmi hatóság bedarálása érdekében.

Budapest, 2015. január 30.